"Flandria mezején pipacsok nőnek"

Napjainkban is a világ szános helyén háborúk dúlnak, emberek halnak meg, civilek és katonák; irdatlan mennyiség pénz megy el katonai kiadásokra. Akik döntési pozícióban vannak nem tanulnak a múlt hibáiból, újra és újra vágóhídra hajtják az emberiséget; rombolnak házakat, iskolákat, kórházakat; nincs kegyelem a szívükben. Vajon ők ismerik-e azt a gyönyörű verset, mely az I. világháború idején született? John McCrae kanadai önkéntes, civilben orvos írta a Flandria mezején (In Flanders Fields) című verset 1915-ben egy csatában elesett barátja temetése után.

Flandria mezején pipacsok nőnek
Keresztjei közt egy temetőnek
Ez jelöli a mi helyünket; 
s bár fenn az égen
Még bátran szól a pacsirta ének
Lenn, az ágyúdörgésben 
nem hallod őket.

A vers akár ma is születhetett volna, bárhogy nőnek-e pipacsok a lerombolt épületek helyén, nem tudom. Mégis megfestettem bélyegekkel a pipacsokat, a kereszteket és a pacsirtát, így állítva emléket a most elesetteknek.