Turandot kísértetei

Turandot témája több mint egy éve foglalkoztatott. 2019 nyarán a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon láttuk ezt a Puccini operát. José Cura volt a hívó szó, de a női szereplők Rálik Szilvia, Cristina Pasaroiu alakítása is kiváló volt. Bár nagyon szerettem volna, de nem sikerült az operával kapcsolatos érzéseimet képileg rögzíteni. Ezen a nyáron, amikor az Eiffel Műhelyház Parkfoglaló Operagáláján elhangzott Turandot híres áriája ősanyja tragikus sorsáról, mely bosszúért kiállt, végre összeállt bennem a kép. Képem főszereplője Turandot, a gyönyörű, hozzáférhetetlen, jégszívű szépség. Mögötte ott áll a meggyalázott, megölt ősanya szelleme, akiért Turandot bosszút áll a kérők hosszú során. Kalaf, a tatár herceg szerelme lángra lobbantja ugyan Turandot szívét, de a megölt hercegek kísértetei ott maradnak örökre vele.

Sokat dolgoztam a képen, az arcok jelentették a legnagyobb nehézséget, nem minden sikerült elsőre. A képre a sok bélyeg mellé rákerült egy keresztszemes kézimunka is. Egy fiók mélyén találtam rá a sárkányra, évekkel ezelőtt hímeztem, majd félretettem.

Még el sem kezdtem egyébként a képet, amikor egy kedves barátom járt nálam, a „Nyár aranya” kép érdekelte. Már búcsúzott, a kapuban álltunk, amikor megkérdezte, hogy most min dolgozom? Elmondtam a Turandottal kapcsolatos terveimet. Ő csak nézett rám némán, döbbenten. Nem értettem mi történt. Amikor végre meg tudott szólalni, kiderült, hogy ez a kedvenc operája, és ez a történet őt is régóta foglalkoztatja. Neki ez a kép kell! Ezzel váltunk el. Amikor e sorokat írom, a kép már az ő lakását díszíti, nekem csak egy fénykép maradt.